Csendes csütörtöki napnak indúlt az egész, de valami megmagyarázhatatlan és érthetetlen jelenség lett az események vége.

Az első óránk irodalom volt. Csendben vártuk a tanárt, és reménykedtünk, hogy senki sem fog felelni, mert előző nap írtunk történelem témazárót két anyagból, és ilyenkor a piarista diák tökéletlenségénél fogva, kiveszi a szerda délutánt, mint pihenőnapot, és könnyed gondolatok fellegeibe merülve örül, hogy túlvan az év legnehezebb TZ-jén, és nem csinál semmit.

Osztályfőnökünk; Tóth Ákos beviharzik a terembe, jobb kezét a magasba emeli, miközben befelé "nyomul", és csuklóját forgatva, fennhangon beszél: " Nyissanak már ablakot! Büdös van!" Ezek után a már említett csuklómuzdulatokat megismétli, de ezúttal az osztály felé néz. Csend van. Senki sem tudja, hogy mi fog következni. Tóth Ákos hirtelen a hetesekre néz, de nem szól semmit. Az egyik hetes épp a barátom művésznevén; Noctifer volt, s ezt a jelet, úgy fogta föl, hogy a tanár azt várja tőle, hogy vezényeljen. Sajnálatos módon nem ez volt kifürkészhetetlen mentorunk gondolata, s mikor Nocti, elkezdi mondani, hogy; "Osztály vigyáz! Köszönj!" Tóth Ákos úgy néz rá, hogy szegény diák, még hozzáteszi: "Vagy nem?" Erre Tóth Ákos: "Ha gondolja..." Szóval a viszontagságos jelentés után elkezdődik az óra, nincs felelés, mindenki megnyugszik. Hirtelen osztályfőnökünk felcsapja az irodalom szöveggyűjteményt, és fennhangon elkezdi olvasni, Petőfi Sándor: Jövendölés c. versét. ( Ez a mű az egyik kedvenc Petőfi versem) Miután felolvasta lelkesen felpattan, és így szól: "Akkor most gyűjtsük össze, hogy ki mit nem értett a versből? Összegyűjtjük a szempontokat, aztán együtt megfejtjük őket..."

"Sajnos" a vers tartalma, és mondanivalója, valamint szóhasználata oly annyira egyszerű, hogy mindenki elsőre megértette. Tóth Ákos ezen felhúzza magát, mert látja, hogy bukik a terve. Hirtelen felszólítja egy hátul ülő osztálytársamat: " Maga mindent ért?" A diák válaszol: "Igen tanár úr" Tanár: "Akkor mondja meg, hogy a harmadik versszak negyedik sorában milyen idősík van, és ki beszél kihez, és miért?" A diák agya ennyi hirtelen jött információt nem képes feldolgozni, s a váratlan kérdés hatására bejön a legrosszabb válasz az agyközpontba s így szól: "Nem tudom tanár úr"

A tanár győzelmet aratott, de mérge nem szállt el s így szól: " Na ez az ami kúrva nagy szemétség" Ezek után hosszas lelki fröccs következett, majd megnyugodott, de az órát végig feszült hangulatban tartotta meg. Csak egy átlagos iró óra, a dúrvákról pedig még nem is tudtok...