Szerda reggel, első óra hittan. Mondanom se kell a hittan a legunalmasabb órák egyike, mivel az osztály azt sem tudja, hogy miről van szó, másrészt meg lehetetlen követni tanárunk gondolatmenetét, aki egyik pillanatban a teremtéstörténetről beszél, aztán már Juhászfalvy Szilvinéni csirkélyinél tart.

Mivel szerda volt, különösen fáradtak voltunk, mert első órában hittan nagyon gyilkos tud lenni. Az ember minden erejét összeszedi és talán akkor nyitva tudja tartani a szemét. Komolyan beszélek valóságos fájdalmat okoz az ébrenlét ezen az órán. A tanár szokásához hűen elkezdett beszélni az épp aktuális témáról, az apokalipszisről, szépen öltögette a szavait, és egész jól tudtam követni, majd hirtelen benyögi:

Kivel kapcsolatban hallottunk a libákról? Az osztály nagyrésze behal, a többiek a nevetéssel küzködnek. Egy szegény osztálytársamra rámutat, és mivel a gyerek nem tudja, hogy milyen libákra gondol nem tud válaszolni, s állva tölti az óra 1/3-át. A tanár nagyvonalúan válaszol saját kérdésére: Hát a Gyökösi Bandibácsival kapcsolatban.

Az osztály egyszólamban: Ja...!

Ezután olyan dolgokról beszélt amelyek külön külön értelmesek de egybe egyáltalán nem azok. lyan mintha valaki elkezdene beszélni a dimenzióugrásról, de közben a Magyarországot sújtó árvízkatasztrófa számadatait is sorolná szimultán. KB. ilyen stílusban beszélt jóideig, majd megint kiszemelt egy emberkét, és így szólt:

Jaj, te kis szitafejű...kérdezek tőled valami könnyűt!

S ekkor teleszívta tüdejét friss levegővel, majd felszakadt belőle: Marana Tha! A kómában vergődők is felocsudtak, és elkeseredettem nevettek, mert fáradtak voltak, de ezt már ők sem bírták ki. A Marana Thá-ról az előző órákon nem tanultunk, de sebaj, mostmár tudom azt jeleni: Jöjj el Úristen!

Abban a pillanatban mind ezt kívántuk...de nem jött el;)