Sokat gondolkodtam, hogy a sok élmény közül amit az utolsó héten éltem át, melyiket is írjam le, úgy döntöttem, hogy írok egy keveset a méltán hírhedt angol óránkról. Az erősebb csoportba járok vesztemre...:D

Annyit mindenféleképpen tudni kell, hogy eddig 5 vagy 6 normális angolóránk volt 3 év alatt, amikor a tanárnőnk nem akadt ki. Az, hogy ő kiakad nem a mi hibánk, mert azon is felhúzza magát, ha egy angol szót rosszul ejtünk ki. "Jór prononsziésön iz nát ekszeptöböböl" álltalában ezt szoktak mondani:)

A legutóbbi angol órán projecteket kellett készíteni különböző témákról. Egyik osztálytársamnak Shakespeareről kellett beszélnie, és miközben mondta a monológját, körbeadott egy kis könyvet, ami tele volt képekkel Shakespearról. Szóval a srác mondja a monológot, mi figyelünk és csendesen adogatjuk egymásnak a könyvet. Egyszercsak elér a könyv Andrew-hoz, aki mélyen belemerül. Az angol tanárnőnek persze az nem tűnt fel, hogy eddig mindenki nézegette a könyvet, és lecsap szegény Andrewra:

- Ha már egy osztálytáérsad előadást tart akkor ne legyél bunkó, és figyelj oda rá. (És már veszi is el a könyvet)

erre Andrew:

- De tanárnő! Ezt a könyvet Leslie adta körbe...

Tanárnő kicsit elvörösödik, legszívesebben le**szna valakit de nagyon a saját hibájáért, de most mindenki hallgat, és nem is nevetünk szóval nem tud mit tenni, mosolyt eröltet az arcára és kedélyesen ennyit mond: "Sorry"

A sorry után Jimmyvel (az egyik legjobb barátom) összenéztünk, és tudtam, hogy pont arra gondol amire én, elmosolyogta magát, alig bírta visszatartani a nevetést, persze én is így voltam ezzel, nem is mertem sokáig ránézni:)

A csendes terrort éljük át minden angol órán, ha a had-et véletlenül have-nek mondjuk akkor die! Olyanokat levág, hogy az hihetetlen. Na mind1, a lényeg, hogy egyszer ő is hibázott, hiába, a sorsnak azért van valami igazságérzete, hogy a "tökéletesség" sem tökéletes, ha ő úgy akarja....